Hallucinációk

A hallucinációkat régebben „jelenéseknek” nevezték. Fontos hatással bírtak a kultúrára, művészetekre, és a vallásra. A XVIII. századig a hangok hallását természetfeletti erőkkel, istenekkel, démonokkal hozták kapcsolatba. Ma már azonban olyan pszichiátriai zavarként határozzák meg, ahol az észlelet valós külső ingerek hiányában jelenik meg. Olyan dolgokat lát, hall, érzékel a beteg, amelyek nem léteznek.

A hallucinációk gyakran ijesztőek, öntörvényűek, nem befolyásolhatóak és bármely érzékszervnél megjelenhetnek. Így például a hallási hallucinációk a hallókéreg abnormális aktivitásával állnak kapcsolatban. Ugyanakkor bizonyos hanghallások halláskárosodást, vagy időskori elbutulást is jelezhetnek. Zenei hallucinációkat okozhat agyvérzés, tumor vagy bizonyos fertőző betegség is. Komplex érzékcsalódások a víziók, melyek epilepsziában vagy delíriumban is megjelenhetnek. Kóros szervérzeteknél a beteg például azt panaszolhatja, hogy beleiben halak úszkálnak, vagy elférgesedést említ a teljes bőrfelületen. A hallucinációk skizofréniában, vagy pszichotikus állapotban igen gyakoriak, de egyéb organikus eredet is lehetséges. Ha környezetünkben hasonlót észlelünk fontos lépés a pszichiátriai kivizsgálás elősegítése.