Társfüggőség

2018. szeptember 06.

Meglepő módon, de sajnos függők lehetünk attól is, hogy valakihez túlzó mértékben kötődünk. A kötődési zavar másik véglete, mikor képtelenek vagyunk elköteleződésre. Gyakori jelenség mindkettő napjainkban. Társfüggőség során túlzott egybeolvadási vágy jelenik meg a másikkal kapcsolatban. Terhes kötődési igény, alárendelődés és nem egyenlő alapú viszony jellemzi az ilyen problémával küzdő személyt.

A függőségi kapcsolatok hátterében gyakran valamilyen veszteségélmény, alacsony önértékelés és fokozott kontrolligény húzódik meg. A másik idealizációja sem ritka, amivel önnön értékeit kérdőjelezi meg az illető. Olyan biztonságot vár a másiktól, aminek hiányával már régóta küzd. Párjába tudattalanul azt a személyt vetíti bele, aki miatt szenved.

A függő személy olykor, követelőző, türelmetlen, nem bír kivárni, túlzó biztonságigényre való törekvése már-már irreális. A kapcsolat fenntartásáért bármire képes, mely megfelelési kényszerben vagy követelőzésben is jelentkezhet.

Sokszor a túl erős kötődés ijesztő a partner számára, úgy érezheti, hogy bekebeleződik, mely során saját énhatárát veszélyeztetve éli meg.

Ugyanakkor egy ilyen kapcsolat fenntartásához két ember kell, két kölcsönöse függőségi viszonyt folytató személy.

Nem ritka, hogy olyan szükségletek alapján választunk párt, amivel valamilyen nem megoldott belső problémákat igyekszünk feloldani. Ha van valami közös motívum, ismétlődés kapcsolataikban, kapcsolati dinamikáinkban azon érdemes elgondolkodnunk. Párkapcsolatban fontos a másik igényeinek felismerése, figyelembe vétele. Önállóan és együtt is működőképesnek kell lenni, egy egységes „mi élményre” törekvéssel.