Nárcisztikus személyiségzavar

A görög mitológiában Narkisszosz vonzó ifjúként a nimfák szerelmét visszautasította. Büntetése nem volt más, mint hogy saját képmásába szeretett bele, amit egy forrás vizének tükrében pillantott meg. Önmaga látványától azonban soha sem tudott elszakadni, önmaga iránt érzett beteljesületlen szerelme elemésztette és végül egy sárga színű virág, nárcisz maradt belőle. A nárci az önimádat jelképe. Ez a személyiségzavar férfiaknál gyakrabban megjelenik, mint a nőknél. A nárcisztikus típus könnyen hódít, de kapcsolatot megtartani már nehezebben tud, mertsaját imádatában, nem veszi észre a másik érzéseit, igényeit. Gyakran hiányzik az empátia is belőle. Magatartását a túlzó mértékű énközpontúság, önzés jellemzi. A kritikát nehezen bírja, sérülékenysége miatt erős dühkitöréssel reagálhat rá, környezetét sokszor leértékeli, megveti. Az emberektől csodálatot, figyelmet vár, de kevésbé képes azt viszonozni. Önmagát a nárcisztikus személy kivételesnek, különlegesnek tartja, saját jelentőségét felfokozza, kerüli az olyan helyzeteket, ahol valamely kudarc érheti. Ebben a zavarban szenvedő egyén álarca mögött valójában csökkent önértékelés és kötődési nehézség húzódik meg. Gyermekkorukban szüleik gyakran kritikával, semmibevétellel reagáltak rájuk, ami nárcisztikus hiányokat generált bennük.

Pszichoterápiában grandiozitásuk és kapcsolati zavaraik szembesítésével, valódi önértékelésük fejlesztésével várhatójavulásuk, gyógyulásuk.